Beszámoló

EKE XXII Csíkban
 
       Erdélybe már nem úgy megyünk, mint egy idegen országba. Ez az érzés nem csak a csíksomlyói búcsú, a székelygyors újraélesztése, vagy a tusványosi rendezvények és sok más esemény megélése okán érhető tetten szívünk mélyében. Ehhez hozzáad bőven az immár 22. EKE rendezvény is, amely érzelmileg és kulturális szempontból sem elhanyagolandó.
       
       Aki már többször vett részt ezeken a rendezvényeken, az nagyjából tudhatja, mire számíthat. Minden évben lehet valami többletérzésünk, de ellenkezőleg is. Ez meglehetősen szubjektív, hiszen ahogy nincs két egyforma ember, úgy két ugyanolyan szervezésű tábor sem.
Én magam hajlamos vagyok az esetlenségeket is elnézően szemlélni, amíg abban a jó szándékú igyekezetet látom. Az ötletességet, a szokásosat kiegészítő érdekességeket viszont hangosan méltatva szoktam üdvözölni. Ez szükséges visszaigazolás, mondhatnám, elismerés és a továbbiakban bátorítás a szervezők felé. Ez egyébként sem kerül egy baniba sem.
Sok és változatos túra volt. Korábban mindig volt egy-két kuriózum, ami kiemelte az éppen aktuális rendezvényt az előbbiek sorából.
Számomra a Szépvíz-ben a Sebő Ödön – Mihályszállás volt rendkívül érdekes.
Egyrészt, mert mint a történelmi eseményeket kedvelő ember korábban olvastam a „Halálra ítélt zászlóalj” c. könyvet, amelynek a helyszíneit két túrán is volt alkalmam látni és bejárni. Külön élményt jelentett, hogy a kerítéseken több helyen olvashatóak voltak a regényből idézetek, melyek az adott pontokon történteket vázoltak fel az arra járóknak a visszavonulás és kitörés eseményeit.
A honismereti túrát is rendkívül hasznos dolog beiktatni, mert sok történelmi emlékhely létezik még Erdély-szerte, aminek mi is örökösei vagyunk.
Megismertetik a túravezetők a helyeket, embereket, szokásokat és mindent ízes székely- magyar nyelvezettel mondanak el.
Remélni szeretném, hogy ez a miliő nem tűnik el a globál sűlyesztőjében.
Talán megmarad az ottani emberek közvetlensége, a kapuk előtt ülők egyszerűsége, a hegyet „megkaszálók” szűkszavú sokatmondása, a pásztor szívélyessége, a pap szolgálatkészsége, a tanítók nemzetmentése.
                Az egészséges hegyi menetekkel párhuzamosan fizikailag bár fáradtan, ám lélekben feltöltődve térhettünk vissza ebből a táborozásból is.
Köszönet érte a helyi szervezőknek, és az itthoniaknak is.
 
Kelt: Buj 2013-08-11
Oláh Zoltán