Itt jártunk
A kedves emlékeket jó újra felidézni. Ezért készítettünk a közös élmények számára egy helyet ezen a honlapon is.
Kormos János
Feltöltve: 2020. 12. 28
Kerékpáros túravezetői tanfolyam és vizsga.
A megszorító intézkedés előtti utolsó hétvégén sikerült részt vennünk a Nyírségi Turista Egyesület tagjaként a Gördögök SE Szolnoki sport és természetbarát közösség szervezésében a bronzjelvényes kerékpáros túravezetői tanfolyamon és vizsgán.
A vizsga lehetőség több színtéren zajlott. Jól szervezett formában online írásbeli, outdoor szóbeli és gyakorlati megmérettetésben volt részünk. A készülés folyamán feleleveníthettük tudásunkat Magyarország földrajzi és növénytani adottságairól úgy, mint a kerékpáros KRESZ szabályairól és a kétkerekű, emberi erő hajtotta jármű műszaki ismereteiről.
A vizsgánk szóbeli része is profi módon zajlott. Ötvözték a szervezők az elektronika és a tájfutó eszközközök által nyújtott műszaki lehetőségeket, valamint a friss levegő nyújtotta éberséget, melyre igen nagy szükségünk volt.
A vizsga gyakorlati része a Mátrában került megrendezésre. Az őszi táj adta színekben pompázó káprázatos látvány lelkesítette a túrázót a feladat teljesítésére, hozzájárult ehhez az enyhe hőmérséklet és a szikrázó napsütés is. A Parádfürdő - Recsk- Várbükk - Parádfürdő vonalon tapasztalt természeti szépségek, mint a színpompás erdőt követő zöld fenyvesen átszűrődő és a patak vizén megtörő délelőtti napfény lelkesíthette a kerékpáros vizsgázót a feladatának teljesítésére.
Köszönjük az együttműködő egyesületeknek a lehetőséget!
Természetjáró üdvözlettel:
Drobni Csilla
A vizsgánk szóbeli része is profi módon zajlott. Ötvözték a szervezők az elektronika és a tájfutó eszközközök által nyújtott műszaki lehetőségeket, valamint a friss levegő nyújtotta éberséget, melyre igen nagy szükségünk volt.
A vizsga gyakorlati része a Mátrában került megrendezésre. Az őszi táj adta színekben pompázó káprázatos látvány lelkesítette a túrázót a feladat teljesítésére, hozzájárult ehhez az enyhe hőmérséklet és a szikrázó napsütés is. A Parádfürdő - Recsk- Várbükk - Parádfürdő vonalon tapasztalt természeti szépségek, mint a színpompás erdőt követő zöld fenyvesen átszűrődő és a patak vizén megtörő délelőtti napfény lelkesíthette a kerékpáros vizsgázót a feladatának teljesítésére.
Köszönjük az együttműködő egyesületeknek a lehetőséget!
Természetjáró üdvözlettel:
Drobni Csilla
Bogácsi fűrdőtúra
Bálint János
Feltöltve: 2017. 02. 25
Oláh Zoltán írta:
Február 18-19-énvolt alkalmunk részt venni a bogácsi túrán, ami ettől azért több volt. Mert, hogy több eleme volt. Talán ezért is népszerű, hiszen mi sem először jelentkeztünk be erre. Persze minden kiruccanás élménydús a maga nemében, hála a mindenkori szervezőknek.
Már az oda utazásban is volt egy élmény elem, ami a muhi emlékmű bejárását képezte. Innen továbbhaladtunk Kácsra, ahonnan elindultunk Cserépváraljára néhány főnyi szolnoki természetjáróval kiegészülve, és egy eredetileg borsodi hölggyel, összesen 23-an. Az időjárás már- már tavaszias volt, mire elindultunk a szokásos csoportkép elkészítése után, bár előtte többé - kevésbé ködös volt a légkör és kis eső is be volt ígérve. De akit ez nem riaszt, az jó időt nyer. Így is lett! Volt tehát napsütés, tavasz, máshol még majdnem összefüggő hó. Összességében nagyszerű időben róttuk a hegyeket. A köd elmaradt valahol Bükkzsércnél, a szemerkélő eső csak estére kellemetlenkedett volna, ha nem éppen az esti kis könnyű vacsoránkat fogyasztjuk főtt csülök formájában, kis tormával, mustárral, lila hagymával, borral öblögetve, hogy ne legyen megterhelő a gyomornak. Azért táncoltak is a belevalóbbak, ha már egyszer zenét is biztosítottak a vendéglátók.
Ez afféle eklektikus kirándulás volt az időjárást tekintve csakúgy, mint a programok tekintetében. A szállás kiváló volt a termál fürdő szintén, amit némelyek többször is kihasználtak. Mások inkább egy kis levezető túrára mentek a kaptárkövekhez. Noszvajon megálltunk egy kávéra, ahol majdnem Csernus doktor szolgált fel. Ugyanis az ő kávézójába tértünk be, és az anyukája szolgált ki. Ez kis meglepetés elem volt a Bálint János részéről.
A mi csoportunk befogadó, hiszen máskor is előfordult már, hogy más egyesületekből, vagy egyesületen kívüliek is részt vesznek a túráinkon. Ez is élmény, hiszen az emberi kapcsolataink bővülnek, miközben a régi ismerősök, barátok is feltűnnek hol egyik, hol másik túrán. Az apró csodák ott vannak majdnem minden alkalomban, amikor először látott embereknél közös ismerősökre akadunk, hogy egy jellemző példával éljek.
Nem csak a test szempontjából van jelentősége ezen eseményeknek. Lélekben is feltöltődve cuccolunk le otthon, aminek okán könnyebb nekiindulni az elkövetkező szorgos, néha stresszes mindennapoknak.
Isten éltesse a szervezőket, aki feladatokat vállalt, hogy másoknak is szép élményeik, ebből adódóan kellemes emlékeik legyenek!
Kelt: Buj 2017. 02. 21.
Február 18-19-énvolt alkalmunk részt venni a bogácsi túrán, ami ettől azért több volt. Mert, hogy több eleme volt. Talán ezért is népszerű, hiszen mi sem először jelentkeztünk be erre. Persze minden kiruccanás élménydús a maga nemében, hála a mindenkori szervezőknek.
Már az oda utazásban is volt egy élmény elem, ami a muhi emlékmű bejárását képezte. Innen továbbhaladtunk Kácsra, ahonnan elindultunk Cserépváraljára néhány főnyi szolnoki természetjáróval kiegészülve, és egy eredetileg borsodi hölggyel, összesen 23-an. Az időjárás már- már tavaszias volt, mire elindultunk a szokásos csoportkép elkészítése után, bár előtte többé - kevésbé ködös volt a légkör és kis eső is be volt ígérve. De akit ez nem riaszt, az jó időt nyer. Így is lett! Volt tehát napsütés, tavasz, máshol még majdnem összefüggő hó. Összességében nagyszerű időben róttuk a hegyeket. A köd elmaradt valahol Bükkzsércnél, a szemerkélő eső csak estére kellemetlenkedett volna, ha nem éppen az esti kis könnyű vacsoránkat fogyasztjuk főtt csülök formájában, kis tormával, mustárral, lila hagymával, borral öblögetve, hogy ne legyen megterhelő a gyomornak. Azért táncoltak is a belevalóbbak, ha már egyszer zenét is biztosítottak a vendéglátók.
Ez afféle eklektikus kirándulás volt az időjárást tekintve csakúgy, mint a programok tekintetében. A szállás kiváló volt a termál fürdő szintén, amit némelyek többször is kihasználtak. Mások inkább egy kis levezető túrára mentek a kaptárkövekhez. Noszvajon megálltunk egy kávéra, ahol majdnem Csernus doktor szolgált fel. Ugyanis az ő kávézójába tértünk be, és az anyukája szolgált ki. Ez kis meglepetés elem volt a Bálint János részéről.
A mi csoportunk befogadó, hiszen máskor is előfordult már, hogy más egyesületekből, vagy egyesületen kívüliek is részt vesznek a túráinkon. Ez is élmény, hiszen az emberi kapcsolataink bővülnek, miközben a régi ismerősök, barátok is feltűnnek hol egyik, hol másik túrán. Az apró csodák ott vannak majdnem minden alkalomban, amikor először látott embereknél közös ismerősökre akadunk, hogy egy jellemző példával éljek.
Nem csak a test szempontjából van jelentősége ezen eseményeknek. Lélekben is feltöltődve cuccolunk le otthon, aminek okán könnyebb nekiindulni az elkövetkező szorgos, néha stresszes mindennapoknak.
Isten éltesse a szervezőket, aki feladatokat vállalt, hogy másoknak is szép élményeik, ebből adódóan kellemes emlékeik legyenek!
Kelt: Buj 2017. 02. 21.
SZILVESZTERI TÚRA 2013
Admin user
Feltöltve: 2014. 01. 28
Téli túra tavaszban
Csakúgy, mint tavaly, idén is december 28-án vonatoztunk Tarcalra, hogy felsétáljunk a Nagy-kopaszra, ami nem is annyira az. Az útvonal is csak picit módosult és az időjárás még a tavalyitól is pazarabb volt. Harisnyák, cicanadrágok kerültek le már az elején a nadrágok alól.
Rügyfakasztó melegben indultunk neki az útnak.
Az egyetlen különbség, hogy a múlt évi létszám (11-12 fő) majdnem a duplájára emelkedett. Ehhez még huszonegy-két fős „ZÖLDKEREKES” csoport is társult. Hogy ők csatlakoztak hozzánk, vagy mi hozzájuk, hogy egyeztettek –e az egyesületek szervezői, vagy spontán alakult közösre a túra azt nem tudom.
Tény, hogy bevonultunk Tarcalra, mint a 38-as huszárezred Észak-Erdélybe 41-ben.
A másik csapatban két régi kedves ismerősre is felfigyeltem, akik édes testvérek. Ők is rám, én is rájuk csodálkoztam kissé, mert nagyon ritkán találkozunk és akkor is kevésbé meglepő körülmények között. Mindenesetre most derült ki mindannyiunk számára, hogy vannak közös „hóbortjaink” , és ennek is örvendtünk a viszontlátás mellett.
Több, számomra ismeretlen embert is láttam a másik csapatban. A mi csapatunk is mindig változik, itt azonban mindenki ismerős volt.
Kényelmesen haladtunk. A tyúkszemes, vagy más egyéb fizikai bántalmakkal küszködő társainknak (ha esetleg voltak ilyenek) sem lehettek semmilyen panasszal sem az iramra, sem a távra, de még a szintemelkedésre sem. Egyébként bandukolva beszélgetés közben, meg – meg állva, kökényt szedegetve, észre se lehet venni az idő múlását, sem azt a pici fáradságot a fellazuló izmokban. A többnapos karácsonyi lazítás és jóllakottság után jól jön egy kis prevenció, megelőzendő a kalóriák beépülését.
Az együttlétek, a beszélgetések is legalább annyira jótékonyan hatnak legtöbbünkre, mint maga a mozgás. S bizony van úgy, hogy egyik-másik beszélgető társunkban olyan értékeket fedezünk fel, amire nem is gondoltunk volna. Boldogító élményé érik egy-egy beszélgetés és néha meghatározóbb emlék marad, különösen, ha épülésünkre szolgál. Közben a friss, tiszta levegőn a hegyoldalról vissza-visszafordulva pásztázzuk a távolabbi síkot.
A hegy tetején siklórepülők elrugaszkodásai közben csipegetve ette ki-ki, amit hozott.
A ZÖLDKEREKESEK hamarabb leindulhattak, mert őket sehol nem láttuk már lefelé jövet. Lehet, hogy nem is az állomás irányában haladtak. Tény, hogy az állomással szemben mi még borozgattunk kicsit. A dalosabb kedvűek „rágyújtottak néhány nótára is. Aztán fizettünk és átmentünk a vasútállomásra. Hogy a másik csapat hova lett? Pedig én egy baráti koccintásra szívesen emeltem volna a poharamat Tokaj aranyával velük is.
Talán jövőre! Legyen ünnep, vagy munkaszünet, mindig jó egy kis gondjainkból
felszabadító mozgás.
Köszönet a két túravezetőnknek, akik gondoskodnak évről-évre arról, hogy mások is
élményekben gyarapodhassanak. Éljenek a Jánosok!
Végezetül kívánok minden túratársamnak emberséges, mindenki irányba szétáradó
szeretetteljes újesztendőt.
Kelt: Buj 2013.12.30.
Oláh Zoltán
NYÍRSÉGI TURISTA EGYESÜLET
Csakúgy, mint tavaly, idén is december 28-án vonatoztunk Tarcalra, hogy felsétáljunk a Nagy-kopaszra, ami nem is annyira az. Az útvonal is csak picit módosult és az időjárás még a tavalyitól is pazarabb volt. Harisnyák, cicanadrágok kerültek le már az elején a nadrágok alól.
Rügyfakasztó melegben indultunk neki az útnak.
Az egyetlen különbség, hogy a múlt évi létszám (11-12 fő) majdnem a duplájára emelkedett. Ehhez még huszonegy-két fős „ZÖLDKEREKES” csoport is társult. Hogy ők csatlakoztak hozzánk, vagy mi hozzájuk, hogy egyeztettek –e az egyesületek szervezői, vagy spontán alakult közösre a túra azt nem tudom.
Tény, hogy bevonultunk Tarcalra, mint a 38-as huszárezred Észak-Erdélybe 41-ben.
A másik csapatban két régi kedves ismerősre is felfigyeltem, akik édes testvérek. Ők is rám, én is rájuk csodálkoztam kissé, mert nagyon ritkán találkozunk és akkor is kevésbé meglepő körülmények között. Mindenesetre most derült ki mindannyiunk számára, hogy vannak közös „hóbortjaink” , és ennek is örvendtünk a viszontlátás mellett.
Több, számomra ismeretlen embert is láttam a másik csapatban. A mi csapatunk is mindig változik, itt azonban mindenki ismerős volt.
Kényelmesen haladtunk. A tyúkszemes, vagy más egyéb fizikai bántalmakkal küszködő társainknak (ha esetleg voltak ilyenek) sem lehettek semmilyen panasszal sem az iramra, sem a távra, de még a szintemelkedésre sem. Egyébként bandukolva beszélgetés közben, meg – meg állva, kökényt szedegetve, észre se lehet venni az idő múlását, sem azt a pici fáradságot a fellazuló izmokban. A többnapos karácsonyi lazítás és jóllakottság után jól jön egy kis prevenció, megelőzendő a kalóriák beépülését.
Az együttlétek, a beszélgetések is legalább annyira jótékonyan hatnak legtöbbünkre, mint maga a mozgás. S bizony van úgy, hogy egyik-másik beszélgető társunkban olyan értékeket fedezünk fel, amire nem is gondoltunk volna. Boldogító élményé érik egy-egy beszélgetés és néha meghatározóbb emlék marad, különösen, ha épülésünkre szolgál. Közben a friss, tiszta levegőn a hegyoldalról vissza-visszafordulva pásztázzuk a távolabbi síkot.
A hegy tetején siklórepülők elrugaszkodásai közben csipegetve ette ki-ki, amit hozott.
A ZÖLDKEREKESEK hamarabb leindulhattak, mert őket sehol nem láttuk már lefelé jövet. Lehet, hogy nem is az állomás irányában haladtak. Tény, hogy az állomással szemben mi még borozgattunk kicsit. A dalosabb kedvűek „rágyújtottak néhány nótára is. Aztán fizettünk és átmentünk a vasútállomásra. Hogy a másik csapat hova lett? Pedig én egy baráti koccintásra szívesen emeltem volna a poharamat Tokaj aranyával velük is.
Talán jövőre! Legyen ünnep, vagy munkaszünet, mindig jó egy kis gondjainkból
felszabadító mozgás.
Köszönet a két túravezetőnknek, akik gondoskodnak évről-évre arról, hogy mások is
élményekben gyarapodhassanak. Éljenek a Jánosok!
Végezetül kívánok minden túratársamnak emberséges, mindenki irányba szétáradó
szeretetteljes újesztendőt.
Kelt: Buj 2013.12.30.
Oláh Zoltán
NYÍRSÉGI TURISTA EGYESÜLET
